A fenti két úr polemizálását olvasva csak elkesedni lehet. Ugyanis a fenti két úr nem akárki. Az érvrendszerük viszon olyan gyerekes, hogy az ember hangosan röhöghet a magyarázkodásaikon.

   A nagytiszteletű Sólyom úr szemrehányást tesz a hivatalosan megválasztott kormánypártnak, hogy miért nem takarodik a jó büdös francba és adja át helyét Orbán Viktornak mindenki Viktorkájának. Miért is? Azért, hogy megkezdhessék az új Magyarország felépitését.

   Na most ha az ember alkotmányjogász ebben a témában nem jelent semmit. Orbán ebben a pillanatban csak köszönettel tartozhat Bajnai Gordonnak, aki egy relative rendbe tett országot ad a felcsúti zseninek továbbvivésre. Magyarul ez a szerencsétlen srác mindent megtesz azért, hogy eltakaritsa azt a szart, amit igaz ugyan az MSZP kormányok hagytak ott neki, de becsülettel teszi a dolgát az ORSZÁG ÉRDEKÉBEN. S akkor jön a Tölgyesi, a Sólyom és még mindig nem tudnak kivülkerülni ezen a hazugság baromságon mintha ők lennének a legártatlanabb, legtisztább politikusok a hazai politika mocskos egén. Egy szót nem ejt a Sólyom úr, hogy a FIDESZ 8 éven keresztül csak a saját pecsenyéjét sütögette, egyetlen olyan javaslatot nem szaavazott meg ami az ország érdekeit szolgálta volna. Olyan ellenzéket kivánok a FIDESZnek amilzen ő volt az MSZPnek.

    Miért bűn az ha egy párt végig akarja vinni azt a 4 évet amire megválasztották? Hogy ebben az évben mindent elkövet azért, hogy visszaszerezze választóinak egy részét akiket a másik oldal politikai propagandája messze taszitott attól, hogy tárgyilagos legyen. Nem az MSZP mellett szerettem volna irni, hanem a demokráciáért! Sok sikert Gordon...

Döbbenten olvastam lapjukban, hogy ime Faludy megintegyszer ,,közellenség,,.

   1976-ban Borbándi Gyula jött Torontóba és a szerkesztésében megjelent irodalmi magazinnak, az Új Látóhatár-nak rendezett egy estet. Az esten részt vettek a Torontóban élő munkatársak, Béky Halász Iván, Fáy Ferenc, Tűz Tamás , Zalán Magda. Faludy nem volt éppen Torontóban, igy engem kért fel a Borbándi, hogy mondjak el két Faludy verset.

    Ekkor már tudtam, hogy a Magyar Ház ahol megrendezésre került az est nem mentes az emigrációban még élő jobboldali befolyástól. Igy kiválasztottam a Nagy Imre halálára és a Honvágy cimű verseket. Eljött a nap és én ott álltam a dobogón és meleg baritonommal eképp jelentettem be a verset: Honvágy, irta Faludy György.

    Ebben a pillanatban felugrott egy züld parolinos magyar úr (valamelyik reform egyház papja volt) és a következőket mondta: Hagyja abba, ebben a Házban annak a szemét kommunista, zsidó költőnek, aki ledöntötte a Prohászka Otto szobrát, a versét nem lehet elmondani.

    Hát mit mondjak? Még reprodukálni sem tudom mit éreztem. Letakarodtam.

    A kilencvenes évek elején irtam egy cikket az akkori Magyar Hirlapban, amiben elnézést kértem azért, hogy mi exportátuk haza ezt az őrületet. Akkor kaptam érte hideget-meleget.

    S tessék, eltelt 20 év és megint itt tartunk. Még jó, hogy a Gyuri nem érte meg ezt a mocskolást.

    Merre merre Magyarország? Hihetetlen. Bár jön a választás, véleménye még lehet.

Amikor a Kereszt inflálódik

Ha azt mondom döbbenetes, akkor az semmi a valósághoz képest. A most nyilvánosságra került fizetési adatok közül, csak kettőt ragadtam ki, tekintettel arra, hogy ezen a területen töltöttem el eddigi életemet.

A Kapovári Szinház igazgatója 430 ezer forintot keres havonta, az Uránia mozi vezetője meg 535 ezret. Igaz meg van spékelve azzal, hogy nemzeti filmszinház? Az hogy mi a szinház az embernek van némi fogalma, meg arról is, hogy micsoda felelőség vezetni egy ilyen kultúrális intézményt. Tudja az ember, hogy a szinészek, rendezők egyéb munkatársak szerződtetésétől a költségvetés és a műsor összeállitásáig milyen felelőség terheli a dirit. Igy talán még érthető is ez az összeg. A helyén van, különösen a kaposváriak esetében akik évek óta az ország egyik legjobb szinházát csinálják. De mit csinál a moziüzem vezető? Mi az a kurva nagy dolog, hogy valaki a kész filmek közül kiválassza azt a 20-t amit az elkövetkező félévben bemutat. Igaz felügyel a Manci nénire is aki a jegyeket szedi az ajtóban és figyel a gépészre, hogy nehogy ellopjon 2 izzót.

Magyarul adva van egy alkotó művész és egy bulista aki havi 105 ezret ráver a művészkémre.

Jól van fiúk, megy ez a kapitalizmus.

Őszinte drukkere voltam a rendszerváltásnak. Ott ültem a Parlamentben mint vendég az első szabad országgyülésen. Király Béla bácsi - akivel korábban együtt lobbyztunk a Szent Korona hazaviteléért - azt mondta a folyosón: Nos barátom, megértük... Igy igaz megértük. Szinte euforikusan értük meg. Kissé sajnáltam, hogy a két legnagyobb rendszerváltó párt - az MDF és az SZDSZ - nem léptek nagykoalicióra. De ebben az elutasitásban benne van az elmúlt 20 év politikai vonulata. Először is az MDF ,,bukása,, megszülte az addigi radikális-liberális FIDESZT mint ,,jobboldalt,,. Akkor már szükség volt a ,,hitre,, hogy a korábban csuhásozó Kövér Lacika mikor kezd valami nagy kommunistázásba. Nem kellett sokat várni.

    Az ember azt gondolta, hogy az a fiatal erő, akire olyan büszkék voltunk a rendszerváltás tájékán, hordoz magában annyi eleganciát, hogy nem fogja ,,elócsósitani,, a magyar politikai stilust. Ez lett a legnagyobb tévedésünk. A FIDESZ egy gátlástalan, hőbörgő párt lett. Lehet, hogy a mai Magyarországon ezzel a primitiv hanggal lehet üzenetet közvetiteni a szavazóikhoz, de hogy gusztustalan és messze nem európai az biztos.

     Ezek jutnak eszembe akkor amikor azt olvasom, hogy Németh Zsolt szerint ,,Bajnaival felmosta a padlót Fico,, Orbán gusztustalan fenyegetőzése na és Kövér Lacika mellett még olyan korábban mértéktartó politikusok is mint Navracsics, Pokornai, Rogán... beszálltak a sorba a tahó Koóssal együtt. Na most ha ma Magyarországon ez a módi, akkor valami baj van. Kár.

Egy medal

FALUDY

56 és az ünnepek

"Fent" a basement-ben...

Öcsi, Öcsi bácsi

2006. november 17.
Egy apró barna doboz, amit Néprádiónak hivtak harsogot a Tanácsháza ablakában és az 1950-es évet irtuk. Puskás elszaladt középen, kissé kisodródott balra majd rádőlt a labdára lőtt és goooól – mondta Szepesi. Öcsi, Öcsi, de szép volt. Betéve tudtam az aranycsapat felállitását, Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor… Fogalom volt. Ma is az. 1952-ben olimpiai bajnok a Magyar csapat. 1954 Világbajnokság. Kikapunk a németektől. Ezüst érem s tragédia egyben.

Mi örömünk volt a Rákosi érában? Focisták akartunk lenni. Puskás Öcsik, sztárok. Sztárok, kivételezett emberek… 1956 a fele Aranycsapat kint maradt. Öcsi a Real Madridba kerül… Rövid pár év s a már nem éppen fiatal Puskás világsztár lett. A legismertebb Magyar. Puszkasz.
********



1985-ben Püski Sanyi bácsi New Yorkból csenget. Kell a Puskás? A kérdés is sértő, hát hogyne. Hámori Tibi Puskás-könyvét mutatjuk be Öcsi személyes részvételével. Hámori mellett még Kárpáti Gyurika tartozik a csapatba. Izgatottan készülök, gyermekkorom bálványa lesz a vendégem. Jaj Istenem… de izgi!
Áruljuk már a jegyeket. Izgatott a város (Toronto) és jönnek a kérdések: Mit fog csinálni? 11-eseket fog rugn I a szinpadon? Tényleg mit fog csinálni – kérdi a nejem. Mit fog csinálni, mit fog csinálni… tényleg mit fog csinálni.

Várjunk csak ez nem is olyan egyszerű. Közben meghivtuk a Gyenge Valit, aki olimpiai uszóbajnok, s a nejem meghallotta, hogy Burlingtonban él Sir Stenley Mattwes az angol jobbszélső a 6:3-as meccsből. Ott leszek Madam – mondta a nejemnek a telefonba. De akkor is kell valami műsor. Énekesek, gitáros énekes, muzsikusok…
Megcsinálom a szinpadot egy TV talk show mintájára és kérdezek, beszélgetek. Az első részben mindenki végez csak az Öcsi marad a II részben. A szünetben kérdéseket lehet papiron bedobni egy dobozba, azokat szortirozom és a II rész Öcsié és az enyém, majd felhozom a Gyenge Valit a szinpadra és ott áll a dr.Kárpáti György és Öcsi, három Helsinki olimpiai bajnok és szól a Himnusz (jönnek a könnyeim) majd felhivom a szinpadra Sir Stenleyt összeölelkeznek és lemegy a függöny.
Frenetikus siker. Öcsi nagyszerű show sztár.

***********
Másnap megyünk Montreálba. Ketten ülünk a kocsiban. Oda is 7 vissza is 7 óra összezártság. Vallatom Öcsit. Egy ideig csendben válaszolgat, de amikor oda értem, hogy azt mondják eladtátok a világbajnoki döntőt a németeknek, villámokat szórt a szeme. Hülyék – üvöltötte – hát ki az Isten tudta volna eladni. Akkor már többszörös Magyar bajnok, európa bajnok, olimpiai bajnok voltam, hát ki tudta volna kifizetni a világbajnoki érmet? Csendben maradtam. Tovább nem kérdeztem, csak szép csendben nyomtam a gázt és a felhők fölött jártam, hogy a világ egykori legnagyobb focistááját utaztatom.
*************
S most Öcsi elment. Kifutott a galaxies nagy zöld gyepére és 11-eshez teszi le a labdát. Nekifút, lő és goooooóóóól – üvölti Szepesi.

Kérd el a Krausztól!

Egy kissé megviselt, mondhatnám elrongyolódott könyv járt körben az osztályban. Valami különös titokzatosság övezte. Senki nem mutatta meg: Kérd el a Krausztól!
- Haza nem viheted, itt ha elolvasod 4 forint, ha kimásolsz, versenként 1 forint - mondta Krausz határozottan.
- Versenként - kérdeztem meglepve -, miért, mi ez?
- Villon, Faludy fordításában!
Mindez 1955-ben, másodikos gimnazistaként esett meg velem. Nem értettem pontosan, hogy miért csak a Krausznak van meg ez a könyv, bár a Krausz mondta, hogy indexen van, de az sem jelentett nekem semmit. Elolvastam. Párat ki is másoltam, de még mindig nem értettem, hogy ki miatt van indexen, a Villon miatt, vagy a Faludy miatt. Igaz egyikről sem hallottam korábban.
Szerettem a verseket. Amelyeket kimásoltam, disszidálásomkor adtam valakinek ajándékba.

***
1974 decemberében egy hazai show műsorral turnéztunk Kanadában és az USA-ban. A torontói előadás után egy "bulin" voltunk valakinél. Később érkeztem, a "buli" már javában buli, kabátommal a hálószobába küldtek. Miközben leraktam a kabátom, azt láttam, hogy az egyik sarokban Koncz Zsuzsa ült törökülésben és vele szemben egy öreg hippi. Nem zavarok. Közben nem hagy nyugodni a dolog és a házigazdától érdeklődöm:
- Ki az az öreg hippi, akivel a Koncz ott ül a földön?
- A Faludy Gyuri! - hangzik a válasz.
- Ki? A villonos Faludy?
- Igen az, mit csodálkozol?
- Hogyan, hát az él? - rohantam be a hálószobába. Igyekeztem nem zavarni. Szemrevételeztem az emberemet. Valami izgalom és melegség öntött el. Valami nagy pillanat ez az életemben - éreztem. S valóban az volt. Nemcsak az élő valósága, hanem ifjúságomból elrabolt, kihazudott, eltitkolt gyönyörűség megtérülése volt. Valami delejes töltődés, valami mohó magambaszívás, valami varázslatos pillanat megélése volt. Kortárs költő, akiről azt hittem, hogy talán már 30 éve halott.

***
... adjunk számot! - hirdette a plakát, 1976. március 1. Faludy-est, a torontói Collonade Theatre-ban. Én rendeztem.
Egy irodalmi est anyagának összeállítása, olyan óriási életmű esetében, mint a Faludyé, nem kis munka. De mégis ennek az estnek köszönhetem, hogy elemezve, nem engedve csak a könnyed olvasgatásnak, átrágtam magam Faludy addigi összes versén. Fantasztikus világ tárult elém. Ennek a varázslatnak minden pálcaütése benne volt az esetben. Ennek az anyagnak a rám gyakorolt hatása ott lüktetett az előadásban.
József Attila: Thomas Mann versével én nyitottam meg az estet. Kicsit féltem az ötlettől, de szerettem is. Igenis úgy éreztem, hogy itt, ebben az elmechanizálódott világban, az amerikai fehérek közt is elkel egy "európai".

***
A Magyar Világ, új magyar könyvkiadó igazgatója 1988 januárjában felhívott telefonon, arra ösztökélt, hogy a közeljövőben megjelenő szakács- és útikönyveinek a terjesztését vállaljam el Kanadában. Gyorsan lebeszéltem róla. S azonnal egy ajánlattal álltam elő. Viszont ha el tudnád intézni, hogy kiadhasd 40 év után a Faludyt Magyarországon, ahhoz megszerzem neked a szerző hozzájárulását.
Ezzel a beszélgetéssel kezdődött Faludy György visszatérése a magyar irodalmi vérkeringésbe. Sikerült meggyőznöm a kiadót, hogy az 50 éve készülő kézirat, amely a világirodalom 1000 legszebb versét tartalmazza, immáron 1400-nál tart és itt az emigrációban semmi esély nincs a kiadására. Irodalomtörténeti értékről van szó. A kötet Test és lélek címmel 1988 karácsonyára megjelent. Ebben a kötetben kaptam egy sort, miszerint: "K.V. barátom a szívén viselte a kézirat sorsát..." Így igaz, a szívem egy darabja volt a kézírat, a kitüntető barátság, ami a költőhöz köt, engem, aki még mindig ott másolom a II. c-ben, hogy "vérembe folyt a vörös telihold."

Könnyezem, vagy csak füst szállt a szemembe... nem tudom....

az unokam

A lecsóm...